James Potter leizzadva, kviddicstalárban és seprûjével a hóna alatt a hálókörletbe tartott, hogy lezuhanyozzon a fárasztó szombati edzés után. A szobába lépve azonban egy beszélgetés foszlányai ütötték meg a fülét, mégpedig épp a fürdõszobából, amit õ készült birtokba venni. James röviden elgondolkodott, és úgy döntött, hogy hallgatózni csúnya dolog. Meg úgy is, hogy õt ez nem érdekli. Így tehát halkan az ajtóhoz lopakodott, és a kulcslyukra tapasztotta a fülét. 

- ... próbáld ki az enyémmel is.
- Biztos vagy ebben, Tapmancs? 
- Jaj, Remus, ne legyél már ilyen szégyenlõs. 
- Rendben, de tudod, hogy még sosem csináltam ilyet máséval. A sajátommal is csak ritkán szoktam. 
- Valahol mindent el kell kezdeni. Nézd, ugyanolyan, mintha egyedül csinálnád, de így sokkal izgalmasabb és élvezetesebb.  
- Jó, de hogy csináljam?
- Csak vedd a kezedbe, és kezdj játszani. Hamar bele fogsz lendülni, hidd el.

James elfojtott egy szörnyûlködõ nyögést, és kezdte megbánni, hogy a hallgatózás mellett döntött. Már épp sietett volna a kviddicsöltözõ fürdõjébe, hogy kigõzölje a fejébõl a hallottakat, ám ekkor a beszélgetés folytatódott, és õ képtelen volt elszakadni a kulcslyuktól.

- Na? Milyen? 
- Hát... Furcsa. Más a tapintása, valahogy keményebb, mint az enyém. 
- És nem is áll annyira kézre, mi? 
- Ne gúnyolódj, Tapmancs! Szóltam az elején, hogy még kezdetleges a technikám...
- Jó, jó, bocsi. Akkor viszont hadd adjak egy tippet: fogd biztosabban a markodba, és hagyd, hogy a megérzéseid, a gondolataid vezessék a kezed.
- Mondjuk így? 
- Igen, így már sokkal jobb. Látod, nem is olyan nehéz. Nagyon ügyesen csinálod.

James most már határozottan bánta, hogy a hálókörleti zuhanyzóban akart letusolni, és azt kívánta, bár ne hallott volna semmit. És mintha ugyanez járt volna Remus fejében is...  

- Tapmancs, ugye megígéred, hogy nem szólsz róla senkinek? 
- Miért?
- Nem akarom, hogy Jamesék kinevessenek, vagy azt mondják, hogy nem vagyunk normálisak, amiért ezt együtt csináljuk. Már azt is szégyellem, hogy a sajátommal néha szoktam játszani.
- De hát ez normális! Arra való, hogy játsszunk vele.
- Jó, de én mégis félek tõle, hogy megvetnek majd érte. Kérlek, Tapmancs, ne mondd el nekik!
- Rendben, ha ez neked ennyire fontos.

James úgy döntött, hogy barátság ide vagy oda, ennek a dolognak most azonnal véget vet. Nagy elánnal berontott hát a fürdõbe, ahol is a két rajtakapott kipirultan, bûnbánó arccal meredt rá. Pár másodpercnyi döbbent csend után Sirius megszólalt. 
- Szia, Ágas. Nem akarsz te is beszállni? - kérdezte barátságosan. 
- Ti meg mi a frásznyavalyakórságot csináltok itt? - szakadt ki Jamesbõl az elsõ eszébe jutó dolog. 

Remus szégyenlõsen sóhajtott egyet, majd mérgesen odavetette Siriusnak. 
- Látod, én mondtam, hogy õ nem szeret Barbie babázni... 

VÉGE