Zuhanyozunk

James Potter abban a megnyugtató tudatban száguldott el a szezonnyitó Griffendél-Mardekár meccs előtti utolsó edzésre, hogy Remus majd gondját viseli Siriusnak, aki tegnap este 11ig a nyitott ablakban ücsörgött pizsamanadrágban, és ennek eredményeként ma reggel náthás hangon közölte, hogy kihagyná a mai gyakorlást. Persze azt nem tudta, hogy erről a gondviselésről Tapmancsnak merőben más elképzelése vannak.

Remus épp a ládájában matatott a hiányzó fél pár zoknija után, amikor két erős kar hátulról átölelte a derekát.
- Holdsáp… - búgta Sirius a fülébe – Képzeld csak, én ma nem kviddicset akarok játszani, hanem valami sokkal izgalmasabbat...
- Reméltem is - kuncogta válaszul Remus, de azért megpróbálta felhúzni lábára a meglelt zoknit. A dőre próbálkozásnak természetesen az lett az eredménye, hogy pár másodperces dülöngélés után mindketten a földön kötöttek ki. Remus kacagva legördült az alatta heverő Siriusról, aki kiszabadulva azonnal rávetette magát, és lovagló ülésben a hasára telepedett, foglyul ejtve őt.
- Nem szöksz meg - vigyorgott rá pimaszul.
- Nem is állt szándékomban - válaszolt Remus, és egy csókkal rekesztette be a további fölös beszédet. Sirius ki is használta, hogy jó hangulatban van, így percek múlva ruházatuk jelentős része már a szobában hevert szétdobálva.
- Tapmancs, Ne itt - súgta Remus, amikor Sirius nekiállt kihámozni őt a nadrágjából. A megszólított hallgatott is a bölcs tanácsra, és bevonszolta őt a fürdőbe. Egy pálcalegyintéssel magukra zárta az ajtót, és a következő pillanatban már újra hevesen csókolta Remust. Egészen körülbelül tíz boldog másodpercig, amikor is ajtócsapódás hallatszott, és a puffanás arra engedett következtetni, hogy a kétballábas James rontott be szokásos vehemenciájával a hálókörletbe, és esett hasra valamelyik földön heverő ruhadarabjukban. Remus rémülten a szája elé kapta a kezét, és intett Siriusnak, hogy maradjon veszteg.
- Ööö... Holdsáp! Merre vagy? - csendült az ajtón túlról James hangja.
- Idebent - válaszolt a kérdezett, megpróbálva leplezni remegő hangját, ami annak volt köszönhető, hogy Sirius merészségét felkorbácsolta a lebukásveszélyes helyzet, és per pillanat épp a fülcimpáját harapdálta gyengéden.
- És Tapmancs felkelt már? - jött az újabb kérdés.
- Igen - sietett felelni Remus, hogy minél gyorsabban letudja a kellemetlen helyzetet.
- És hol van? - kérdezett James megint.
- Itt benn - szólalt meg a keresett személy is, egy pillanatra elszakadva az egyre nehezebben lélegző Remus nyakától.
- És mit csináltok ott benn? - érdeklődött ártatlanul szobatársuk a fürdőajtó túlfeléről.
- Hát, izé. Zuhanyozunk - zihálta Remus, miközben könyörgően pislogott a mellkasánál járó Siriusra, aki azonban gonoszul rávigyorgott, és folytatta a bársonyos bőr csókokkal hintését.
- Aha. És a sampont meg a törülközőket miért hagytátok az én ágyamon? - kérdezte James óvatosan.
- Mert nem... kellenek. Elég a... víz - zihálta Remus, és már csak a fiú saját érdekében is hőn fohászkodott Merlinhez, hogy James még azelőtt hagyja el a szobát, hogy a térdre ereszkedett Sirius nyelve elhagyja az ő köldöke környékét, ahol jelenleg barangolt.
- Biztos is. Amúgy csak azért jöttem föl, hogy szóljak, McGali kihirdette a reggelinél, hogy ma nem lesz víz a Giriffendél-toronyban. Megyek is vissza edzeni, nem akarok zavarni a... zuhanyozásban.

- Hát ez szopás - nyögte Remus, ahogy az ajtó becsukódott a távozó James után.
- Az bizony - vigyorodott el Sirius, és lassan kihámozta barátját a nadrágjából.

VÉGE