Egy vicces pénteki nap
/Strand és pipázás/
 

Hát igen. Strandolás. Már olyan régóta terveztük, de vagy az időjárás szólt közbe, vagy a korrepetálásaim, vagy valakinek nem volt kedve. De végre sikerüüült! Vasyt is hívtuk, így megbeszélte magával, hogy eljön, és itt termett vállán egy darab türcsivel indulás előtt nem sokkal. Minthogy így már hatan voltunk a négy személyre is kicsi Suzuki Ignisünkhöz, faterom kidobott minket a Kalmár téri buszmegállóhoz, ahol pont el is csíptünk egy Veszprém-Almádi buszt, Budatava kiugróval. Nosza föl, szabad négyes üléshez, és aztán góóó. Beszélgetési témáink rendkívül vegyesek voltak, de néhány fontosabb azért megmaradt: angolnaszex, az első ülésen látszólag magában beszélő néni, a Kék Villám mint buszos szleng, és a mellettünk ülő rajnéni rajgyerekével. Fun volt, azután megérkeztünk, leszállás Almádi buszpályán, és irány a nagystrand. Fateromék, akik kocsival jöttek, persze még nem voltak ott, de miután megpróbáltuk őket felhívni, legalább tudtuk, hogy a szentkirályi Vodafone-lefedettség mentes övezetben haladnak, mert nem voltak elérhetőek. Amíg meg nem érkeztek (náluk volt a pénz, nem tudtunk bemenni), mi egy padon ücsörögve röhögtünk az elhaladó gyalogosok-turisták fején. Nagy az Isten állatkertje, az biztos, elég érdekes arcokat láttunk. Aztán megjöttek apámék, végre, és megvették a belépőt, aztán irány be. Szüleim meg kisöcsém hamar a vízbe vetették magukat, de Vasy és Gothyx megvárták, míg én is átvedlek, és együtt mentünk. A lépcsőnél egy kispöcs majdnem nekem úszott, én meg beszóltam neki, mire nekiállt fröcskölni. Minthogy hamar vizes lettem, a fiúk se maradjanak ki a jóból, aztán az elázás után beúsztunk fateromékhoz, és egy kis körbelabdázás kezdődött. Ezt később úgy tettük érdekesebbé, hogy bekentük iszappal a lasztit, aztán akinek röpült az menekülhetett a büdös szürke trutyi elől. Néha csak úgy random labda nélkül is dobáltuk, ezt főleg Vasy szívta meg. Én egész jól megúsztam, hehe. Elég sokáig elvoltunk, aztán mikor meguntuk és megéheztünk, kieveztünk szárítkozni és kaja után nézni. Végigcaplattunk az egész strandon, de nem siettük el, jól szórakoztunk eközben is. Egy ideig röhögtünk egy kissrácon, aki előttünk csámpázott, és száradozó szürke balatoni iszappal volt borítva a háta, randán nézett ki. Meg amikor átsétáltunk egy kupac hason fekve napozó csajszi között, Gothyx benyögte nekik szép hangosan, hogy 'tömegsír'. Tetszősen felháborodott fejet vágtak. Végre strand másik végében a rendkívül hangzatos nevű Patrik büfénél megálltunk, hogy kerítsünk valamit a gyomrunkba. Szegény butácska eladócsajt enyhén lefáraszthattuk, kezdve azzal, hogy amikor én bármiféle rendelést próbáltam beadni, kisöcsém közberikkantotta valamelyik kiírt kaja német nevét. Vasy is alakított: rendelt magának ízes palacsintát, csak hogy kiderüljön, mi is az. Sajnos a büfések se tudták, rejtély, hogy akkor miért volt kiírva, a lényeg annyi: porcukorral töltött palacsintát hoztak ki neki. Így aztán Gothyx és Vasy palacsintával szerencsétlenkedtek, míg én egy nem túl bizalomgerjesztő külsejű, ám aránylag finom hotdoggal küzdöttem, kisöcsém meg nem evett semmit, ennek örömére folyamatos pofázásra használta a száját. Amúgy mialatt kajáltunk, a hátunk mögött pár méterre egy fürdőgatyás nyüzüge hapsi ácsorgott a füvön, csípőre tett kézzel pucsítva, mozdulatlanul pózolva. Csak akkor szívódott fel, mikor végeztünk. És minthogy végeztünk, gó bekk a türcsikhez és szülőkhöz. 10 méterenként a Vigyázat! Csúszik! táblák tarkították utunk, és megfigyeléseket végeztünk a törülköző alatt öltözés művészetével kapcsolatban. Visszaértünk, és elő a fegyverekkel: felfújható gumicápa, verekedésre kiváló és vízen fennmaradásra mérsékelten alkalmas, valamint egy öreg, kicsit likas rózsaszín-átlátszó órás úszógumi. Felfújtuk, majd lépcső helyett az almádi nagystrand special fícsörjének igénybevétele: homokos tengerpart imitáció, illúziórombolóan szürke iszappal és túl sok gyerekkel. Segáz, nem gyenge Baywatch effekttel végigvágtattunk a vízen, és aztán az évszázad szerencsétlenkedése ketten egy úszógumin és hogy üljünk a gumicápára fronton. Eltengettük magunkat még egy jó ideig így, ide-oda sodródva hülyéskedve, néniket lefröcsölve, én közben elhagytam a gumikarkötőm, de úgy kell nekem, minek nem vettem le. Szépvolt, jóvolt, de kezdtünk fázni, megfázni, fájni, fejfájni, úgyhogy egy komótos kievezés után összecuccoltunk, megszárítkoztunk, és... És rájöttünk, hogy kurvára elfelejtettünk visszabuszt nézni. Segáz, majd jön egy. Kicaplatás a buszpályára, nécsak, a litéri beállónál mennyien vannak, és két perc múlva ott is a busz. Egy kis hajrá, jegyvásárlás, majd levágódás a hátsó hosszú sorban, és máris rotyogunk haza. Megint nem unatkoztunk, a mögöttünk jövő motorosoknak-autósoknak-kamionosoknak integettünk - a zöme visszaintegetett. Továbbá negatívfotózás, Vasy telefonál szülőknek, hogy nálunk alhat-e, és egy előttünk ülő néni vicces csigás szétálló ficegő vörös haja. A vasműszakis megállónál (ahol időtlen idők óta nincs semmiféle vasműszaki, mégis ez a neve) leszálltunk, a Budapest úton átugrándoztunk - szó szerint. Vasynak egy 11 órás kinnmaradást sikerült kiharcolnia, megállapítottuk, hogy addig még pont van időnk egy kellemes kis vízipipázásra. hazasétáltunk hát hozzánk a Cholnokyra, csak úgy mezítláb, papuccsal a kézben, mert az fílingesebb. Nálunk gyors összecuccolás, és pokróccal, biciklilámpával, vízzel, öngyufával, pipával és kellékeivel indulás. Eredeti koncepció Látóhegy, de az túl messze volt, így Szikvíz parkoló felé indultunk. Végül aztán új helyre mentünk: Cholnoky mellett egy játszórét mögött egy hangulatos kis gödörben csüccsentünk le a fűre terített pokrócra, kipakoltunk-összeraktuk és szívdneki. Ütős lett, kezdünk ráérezni a pipatömés rejtelmeire. Cseresznyés-kétalmás, szédítő érzés volt. Körbefeküdtünk, Gothyx végigfektette a hátamon a lábát, mert úgy fílingesebb, vagy nemtom, és elvoltunk egy jó ideig. Közben egy újratömés, fotózkodás, a lábszőrön sejtelmesen átcsillanó utcalámpa sárgás fénye, nevetgélés-lazulás, ilyesmi. A szokásos hülyeségeink. Markow közbe ír egy sms-t Gothyxnak, hogy őt miért nem hívtuk, meg látott minket strandon is. Legközelebb őt is hívjuk, nehogy elgólemüljön tőlünk. Smsezgetés után Vasy fiamat kiütötte az ízespala-vízipipa kombó, nemgyenge hányingere lett, de végül nem jött ki a kaja. El is ment gyorsan az idő, 11 fele összeszedelődzködtünk, még egy kis hintázás a játszótéren, aztán vége. Elcaplattunk hozzánk, mi bementünk, Vasyra még várt egy kis strandpapucsos-fejfájós-hányingeres esti hazafutás. Aminek végeztével, otthon, azért mégiscsak kijött az az ízes palacsinta. De azt hiszem, ezzel együtt tetszős nap volt, sok hülyeséggel, ahogy mi csináljuk. Dö end >.<