Halálmadár – Lena története 

Navan magyarázkodását a Janiceből feltörő rémült kiáltás szakította félbe, ahogy a lány ráébredt arra, mi is történik most.

- Ó, Navan! Azt hiszem, hogy Lena most… Meg fog halni.

- Mit beszélsz? Te is hiszel ebben a babonaságban? – horkant föl a fiú idegesen.

- Nem, én Lenában hiszek. És Lena sokszor mondta már nekem, hogy nem akar meghalni, de ha mégis kell, hát emelt fővel vonul át a másvilágra, miután… - Janice hangja elcsuklott, mikor a vészterhes részhez ért, de aztán mégis folytatta a mondatát – Miután végzett önmagával.

Az eddig kettejük között folyó beszélgetésbe új hang szólt bele.

- Köszönöm, hogy te kiállsz mellettem, Janice – motyogta a visszaérkezett Lena csendesen, és az ágyon ülő pároshoz lépett. Navanra mosolygott egy röpke pillanatra, majd minden tétovázás nélkül a fiúhoz hajolt, és egy csókot nyomott a szájára. Navan kitágul pupillákkal, lemerevedve ült az ágyon, és egy könnycsepp gördült le a szeme sarkából, miután Lena elszakadt tőle.

- Kár, hogy ilyen kevés és szomorú időt kaptunk a sorstól. Ég veled, Navan Savage – búcsúzott el egyszerűen, majd Janicet kézen ragadva kiment a szobából.

A két lány feltűnés nélkül osont ki a résnyire nyitott bejárati ajtón, és végigfutottak a köves úton. Lena még mindig Janice kezét szorongatta, aki csak megadóan futott barátnője után, hiszen fogalma sem volt az útirányról. Mikor a városbéli parkhoz értek, csak akkor jött rá, hogy a régi játszótérre, első találkozásuk helyére tartanak. Ám odaérve mindketten döbbenten torpantak meg. A rozzant, életveszélyes és használhatatlan játszóteret utolsó ittlétük óta teljesen felújították. Színes műanyag és fám mászókák, libikókák és hinták várták őket a bekerített, bokrokkal körülültetett sóderes területen. Janice szomorúan lépett előre, belökte a zöldre festett nyikorgó kiskaput, és körbenézett az oly sok szép emléket felidéző helyen. Lena roszogó léptekkel ment el mellette, és leült a közelben levő padra. Janice a néma toporgás végeztével mellé telepedett, és átölelte őt. Sokáig maradtak így ketten, öntudatlanul, csak a másikat érezve, leheletük apró felhőcskéket köpött a dermesztően hideg levegőbe. Végül Lena mozdult elsőnek.

A lány óvatosan elhúzódott Janicetől, és szembefordult vele. Kabátja ujjából előhúzta az ezüsttőrt, és Janicere pillantott.

- Tudod, mi lesz most.

Janice a könnyeit nyelve bólintott, és elmosolyodott. Hát jöjjön, aminek jönnie kell. Nem hagyja, hogy Lena egyedül csinálja végig ezt az utolsó estét. Azt kérte tőle, hogy maradjon vele a legvégéig, hát megteszi, még ha közben a szíve szakad is meg. Lena megkönnyebbülten sóhajtott, úgy látszik, tartott attól, hogy szerelme ellenkezni fog, de szerencsére nem így történt.

Búcsúcsók. Édes-keserű, végtelen-pillanatnyi. Életük legcsodálatosabb és legborzalmasabb perce volt egyben, egyszerre kívánták, hogy tartson örökké és legyen már vége. Sajnos végül az utóbbi következett be, ahogy Lena lassan elszakadt Janice ajkaitól, és hófehér csuklóira illesztette az ezüsten csillanó kést. Apró vágásnak indult, és a végén mély, rubintvörös vért köpködő hasadás lett belőle, ahogy a pengével felhasította a vékony bőrt előbb az egyik, majd a másik kezén. Janice bódultan szívta be a vér édes illatát, és hagyta, hogy Lena a padra fekve az ölébe hajtsa a fejét, és szemkontaktust létesítsen vele, melynek majd csak akkor lesz vége, amikor minden egyébnek is. A halovány eget a hajnal első sugarai színezték meg, és Lena arcán látszott, hogy közel a pillanat. Végül, ahogy az első fénysugár felbukkant a horizont fölött, Lena tekintete megváltozott.

Egyetlen pillanat volt, csak egy villanás, de Lena szemeiből eltűnt a betegség által rávont homály, a szürkeség, és a csodás bíborlila írisz a maga csillogó valójában mutatkozhatott meg. Aztán egy rövid sóhaj szakadt fel a lányból, és az élettel teli, egészséges tekintet megüvegesedett, ahogy Lenából az élet utolsó szikrái is eltávoztak. A halott lány teste megmerevedett, de Janice ezt nem vette észre. Ő csak a két, immár sehova nem néző szemet figyelte.

Így talált rájuk reggel Navan, a félig már maga is halott Janicere és Lenára, aki sok szenvedéssel teli rövid élet után, két őt szerető és gyászoló fiatalt hagyva maga mögött, örökre eltávozott a világról.

VÉGE