Hosszú, egyszerre eseménydús és eseménytelen, boldog és ugyanakkor borzalmas napokon vagyok túl, de jelentkezem, és még élek.

Kezdeném a jövőbeli programokkal. Holnap az osztály felével együtt bent alszom a DLSB /almádi kéttannyelvű középsuláj/ koleszában, ilyen közösségépítő célzattal. Már nagyon várom, csak sajnos kicsit félek is tőle. Eléggé lefárasztott ez a hét, és ilyenkor kicsit labilis az idegállapotom. Tartok attól, hogy pár óra pipázás után valami jelentéktelen kis semmiségtől kitör belőlem az egész eddig lassan gyűlemlő keserűség, és facsarhatóra sírom a párnát, vagy jobb esetben valakinek a vállát. Na mindegy, jobb kint mint bennt xD.

Jövőőőhéten MondoCon :D. Végrevégre, hozzám hasonló japánmániás animeőrültek között lehetek, vehetek Yu Yu Hakusho DVD-t, Lidércfölde mangát, táncszőnyeget, újságokat és posztereket. Vadászhatok akármilyen YYH-s bábura, nyáladzhatok a bishi cosplayereken és idétlenkedhetek Sachival. Össze kell jönnie, mert ha nem, vérengzést rendezek. Annyira nagyon-nagyon szeretnék menni *_*

Csak hát ahhoz kéne valami sulis teljesítmény is, és az jelenleg nincs igazán. Két matek négyes, egy biosz hármas, karók angolból és föciből, ja meg magyarból is, továbbá egyelőre ismeretlen jegyek angolból és fizikából. Borzalmas, siralmas, szánalmas. Nem olvastam el magyarra az aktuális kötelezőt, a Tartuffot vagy Tartufföt, nem vágom, hogy kell ejteni. Így aztán hétvégén azt is pótolni kell, pluszban a tanárúúúr jelölt ki nekem megtanulnivalót is belőle, hogy mégse legyen büntetlen a késés. Ez a borzalom itt [x]. Ja, és angolórán az a magát tanárnak hazudó  #$>@& nőszemély előre ültetett az első padba Sachival. Áhh, anniyra elmondhatatlanul gyűlölöm azt a nőt /angoltanárunk és osztályfőnökünk, haha... /, hogy szitokszót se érdemes pazarolni rá, nem fejezi ki kellőképp az érzéseim. És most péntek este végig a műanyag bájmosolyát kell majd bámulnom >.< Már előre borsódzik tőle a hátam...

Igazából a suli egészéből kezd elegem lenni. Körülbelül három ember miatt maradok: Sachi, Kopi, és egy fiú, akinek nem osztom meg a nevét a nagyvilággal, mert a saját titkomnak akarom megtartani, hogy csak az igazán közeli barátaimnak mondhassam el *_*. Ha ők nem lennének, már rég leléptem volna, mert elegem van az osztályomból. MInt egyének, nincs velük semmi bajom, de közösségként abszolút megbuktunk, és bőven sok volt egy széthúzó osztályban szenvedni általánosban nyolc évig, semmi szükségem arra, hogy gimiben is végig kelljen csinálnom ugyanazt a rémálmot. Csakhogy Sachi ittvan, és őt nem hagyom el. Kizááááárt. Kopi pedig eddig úgy tervezte, hogy minimum félévkor, ha nem előbb, felmegy Pestre lakni, dolgozni és suliba. Hálát adok a DLSB finn cserekapcsolatának: áprilisban lesz inygene kéthetes út Kalajokiba, és Kopi amiatt marad év végéig *_*. Iszonyatosan hiányzott volna, ha elmegy, és fog is, ha elmegy egyszer, de egyelőre ittvan. Szóval együtt küzdünk a bunkókkal, a gyökerekkel, a tananyaggal és a tanárokkal xD.

És az a fiú. Nem tudjátok, ki az, ő sem tudja, hogy ő az, akiknek elmondtam a nevét, nagyon kevesen vannak. Nem számít, mit hoz a jövő, régóta, örökké és mindig szeretem. Hülye dolog, nyálas és lányos, de van ilyen oldalam is. Ha látom, hallom a hangját, rámnéz, már jó napom van. Néha eltávolodok tőle lelkileg, néha iszonyatosan hiányzik és vágyok rá. Borzasztó, csodálatos, idegesítő, boldogító. Fura ilyet leírni, nem szokásom, de most valahogy jól esik. Blog, azért van, hogy kiöntsük a lelkünket a nagyvilágnak. Most én is azt teszem. Úgysem olvasnak engem olyan sokan, hogy számítson xD.

Na. zárul Hiriajuu mókatára, lassan elteszem magam holnapra /átadom magam egy újabb Hieies fangörl álomnak xD/. Legyetek jók, mosolyogjatok helyettem is, és szeressétek a barátaitokat :D