Otthon

 Az elhatározás friss lelkesedéssel töltötte el Janice-t, és a lány úgy döntött, nem is érdemes várni vele. Fölkelt az ágyról, és miután megmosakodott a fürdőben, visszatért a szobába, hogy rendet rakjon. Azonnal észrevette, hogy mennyire dohos és állott a szoba levegője, így első dolga volt kinyitni a megvetemedett fájú, piszkos ablakokat. A használt ágyneműt is lehúzta volna, de rájött, hogy fogalma sincs, hova kell vinnie azt, vagy hogy hol talál mosógépet ebben a hatalmas épületben. Ráadásul takarítószerekre és eszközökre is szüksége lett volna.
Lelkesedését kicsit megakasztotta, hogy máris akadályokba ütközött, de sose volt az a fajta, aki ebből problémát csinált volna. Eldöntötte, hogy körbenéz a házban - ez amúgyis jó ötlet volt, tekintve, hogy itt tervezett lakni az elkövetkező időkben -, és megkérdezi valamelyik srácot a dologról. Ekkor ismerkedett meg a szőke, ledér eleganciával öltözködő Andreasszal is, aki az emeleti szobák egyikéből lépett ki éppen, Janice meglepetésére kifogástalan ruházatban és frizurával. A fiú a továbbiakban is kellemes csalódást nyújtott a lánynak, ugyanis perfekt udvariassággal mutatkozott be és készségesen válaszolt minden kérdésére.

A hét innentől kezdve takarítással és beilleszkedéssel telt Janice számára. Várakozásaival ellentétben hamar megtanult tájékozódni a lakásban, beleszokott a napirendbe, és megtanulta, hogy milyen esetekben kihez kell fordulnia. A szórakozásért Hayden volt a felelős, segítséget Navan és Andreas nyújtott szívesebben, Hessus két lábon járó lexikonként funkcionált, Lucasnak inkább csak gyakorlati dolgokban lehetett hasznát venni, és Donnie legtöbbször teljesen hasznavehetetlennek bizonyult még olyan egyszerű kérdésekben is, mint hogy miért van kék akrilfestékkel borítva a márványlépcső a bejáratnál és hova tűnt az összes törlőrongy a házból. De még az ilyen apróságokkal együtt is nagyszerű volt az élet a Dragunov-kúrián, mint egy hosszú, örökké pörgő utazás egy másik világba.

Ez a világ pedig lassan változott Janice ottlététől, aki elűzte a szomorúságot és a mélabút az ódon kúriából. Lena iránt érzett szeretete ez idő alatt nemhogy megfakult, inkább megszilárdult, és ebből merített erőt minden felkeléskor. Érezte, ösztönösen, hogy nem szabad begubóznia és elhervadnia, mert a fiúk ráébresztették arra, hogy vannak más dolgok is az életben, mint egy halott szerelem. Lemosandó ablakok, lesöprendő porcicák, megfőzendő reggelik és megzabolázandó srácok. Közös nevetések, múltak, jövők, álmok és barátságok.

Újra otthon volt hát.

VÉGE