Hosszú, egyszerre eseménydús és eseménytelen, boldog és ugyanakkor borzalmas napokon vagyok túl, de jelentkezem, és még élek.

Pár napos kihagyás után újból jelentkezek, és büszkén tudatom a világgal: élek xD. Nem kicsattanó egészségben és tökéletes boldogságban, de azért megvagyok.

Végre hétvége, ami sok-sok gépezést és animenézést jelent, meg sajnos tanulást is, de hát az élet nem lehet fenékig tejföl.

Büszkén jelentem: túléltem a napot, és sikeresen hazaértem. Ámbár kegyetlen éhes vagyok, és legszívesebben bezuhannék az ágyamba aludni...

Höhö. Most jöttem ár, hogy mennyire nem tudok blogolni. Valahogy minden bejegyzésem zavaros és semmitmondó lesz, pedig állítólag nekem jó a beszélőkém. Nem baj, próbálkozni szabad.