A szörnyeteg

2. rész: A szörnyeteg támad 

*******

Hideg levegő fúj be a rosszul szigetelt ablakon. Nem zavarja. Szelleme újra tiszta és nyugodt, az ujjai kihűlve remegnek a tervezett dolog izgalmától. Elhatározta magát. Döntött.

Nem készült semmit. A lelke már kész volt arra az estére, másra pedig nem volt szüksége. Önmagával akarta elérni célját, nem egy kitalált imidzzsel. Ha sikerül, végre elkezdődik az élete, ha nem, úgy nem lesz többé. Egyszerű.

*******

Durranó petárda süvítő hangja szeli át a csípősen hideg levegőt. Észre sem veszi, pedig az előtte siető gyalogosok megugrottak a hirtelen és erőszakos zajtól. A petárdázók hangosan nevettek rajtuk.

Igen, szilveszter este van, az év utolsó napja. Nem is lehetne jobbkor megpróbálni azt, amire készült. Pár órája még az ágyában feküdt, gondolt bele hirtelen. Mulatott magán, s hirtelen nevetségesnek érezte ezt az egészet. Hogy fölkelt, megmosdott, fölöltözött, és hagyta, hogy a mellkasában izgatottan mocorgó szörnyeteg szimata vezesse őt előre. S most itt van, a város közepén, egyedül és fázva, és az a másik sehol nincs.

Körbetekint a gyéren megvilágított utcán. A széles járdán jég csillog, a fákat vastag hólepel üli meg. Békés és csöndes minden, mintha nem is szilveszter lenne. A nyugalmat azonban hirtelen csattogó léptek zaja tépi szét, rajta pedig borzongás fut végig.

*******

Tekintete csodálkozón tágul ki, egyszerre érezte hipergyorsnak és végtelenül lassúnak a pillanatot, mialatt nyakát reccsenve rántotta a közeledő irányába.

A szörnyeteg diadalmasan ágaskodva üvölt ketrecében. ám gazdája elbizonytalanodva pislog az érkezőre, aki boldog mosollyal köszönti osztálytársát.

- Szia! Hát te?
- Én csak... - hangja elhal, ahogy belegondolt, miért is van itt.
- Bulizni mész? - kérdezte a másik érdeklődőn. Milyen különös, gondolta. Olyan eltökélten indult el otthonról, és most itt van az alkalom, az egyetlen, a soha vissza nem térő. Mire vársz még, súgja a szörnyeteg.
- Olyasmi - motyogja a kérdezett csendesen és erőtlenül. Nem képes rá. Fél. Gyáva és ijedt. A másik tehetetlen a helyzetben, így búcsúzni készül.
- Az jó. Én is oda tartottam, de nem is tudom...
- Ahha... - nyögi elveszetten. Hát, ennyi lett volna a nagy terv. Otthon ülve mennyire egyszerű volt!
- Boldog új évet. Szia! - int a másik, s a járdáról lelépve kikerüli őt.

*******

Miért nem képes rá? Mitől fél? Nincs már vesztenivalója. Csak egy lenne, és az most éppen elsétálni készül tőle. A szörnyeteg őrjöngve tépi a bordák ketrecrácsait, amelyek hirtelen megadják magukat, s az edig fogvatartott jószág elszabadul.

- Várj! - hallja a saját hangját, érzi az ajkak mozgását, de nemt udja tisztán, mit csinál. A másik, pár lépés távolságra tőle, megáll. Várakozóan mosolyogva fordul vissza, s őt hirtelen megcsapja a testéből pólusaiból, minden porcikájából áradó illat. A szörnyeteg elrugaszkodik, s ő érzi a léptei alatt roppanó havat. Már nincs megállás...

Tovább