Otthon

 Napsütéses májusi reggelre ébredt aznap a Dragunov-kúria, a szikrázó fény az év talán első igazán meleg napjának ígéretét hordozta. Janice - aki nagyjából egy hete költözött be az ódon kastélyba - elsőnek ébredt a ház lakói közül, és mosolyogva járta végig a földszinti, majd az emeleti szobákat, hogy szobalányi tisztségének eleget téve az ablakok kinyitásával vidámságot és frissességet csempésszen az ódon falak közé. Kevés dolog zavarta új lakhelyén, de a szellőztetés hiánya és a sokszor dohszagú levegő ezek közé tartozott.
A konyhába érve találkozott Lucasszal, a kúrián lakó hat fiú egyikével, aki épp egy szál kötényben foglalatoskodott a reggeli elkészítésével. A srác csak biccentett egyet felé, és szentelt több figyelmet a lánynak. Janice már megszokta, hogy Lucas nem szereti pazarolni az energiáit fölösleges beszédre vagy öltözködésre, így nem zavartatta magát. Különben is, Navan figyelmeztette a beköltözés előtt, hogy náluk egy kívülálló számára meglehetősen furcsán mennek a dolgok. Persze, hogy mit is értett pontosan furcsa alatt, azt csak iaz deérkezése után értette meg.

Janice-nek még mindig kuncognia kellett, ha visszagondolt az eddig itt töltött időre. Amikor megérkezett, egyetlen bőröndöt húzva maga után, szinte nevetségesen jelentéktelennek és kicsinek érezte magát, ahogy a kúria előtt ácsorgott. Aztán, még mielőtt meggondolhatta volna magát, a kétszárnyú ajtó kitárult, és a pufók, meglehetősen különc Madame Dragunov beterelte őt az előcsarnokba, hogy bemutatkozhasson a fiúknak. Attól a pillanattól kezdve, hogy átlépte a küszöböt, sorsa végérvényesen megpecsételődött, a jövője gyökeresen megváltozott és az élete a feje tetejére állt. A Dragunov-kúria különös varázsa, akár egy furcsa örvény, magába szippantotta őt, és nem volt képes szabadulni a ház és lakói bűvöletéből. Igaz, nem is nagyon akart.

A csarnokban Madame Dragunovon kívül ketten várták őt: Navan a maga szokásos méltóságteljességével, és az apró, tiritarka Hayden. Vele Janice egyetlen egyszer találkozott eddig, Lena halálának éjszakáján, és akkor nem is igazán figyelt rá, így most kíváncsian mérte végig a srácot. Első ránézésre maximum nyolc évesnek tippelte volna, alacsonysága, szemfájdítóan színes ruhái és a kezében tartott rózsaszín plüssmackó alapján. Később tudta meg, hogy a tökmag valójában tizenhárom éves, és cuki kinézete fordított arányban áll veszedelmességével. Mindenesetre fogadóbizottságként lelkes gyerkőcnek bizonyult, és Janice hagyta, hogy ugrabugrálva, kézenfogva végigrángassa őt a kastélyon, a többieket keresve.

Hayden lelkesen csicsergett, miközben a folyosókat rótták, de Janice hamar föladta a reménytelen próbálkozást, hogy figyeljen rá és megértse, amit mond. Az apró fiú ugyanis hadart, teljesen rendszertelenül ugrált a témák közt és nem volt hajlandó lehúzni az arcáról azt a hatalmas sálat, amibe az orra hegyéig gondosan be volt bugyolálva. így aztán Janice csak tűrte megadóan, hogy az alig 140 centis ördögfióka húzza maga után, és bízott benne, hogy hamar összefutnak a maradék négy fiúval, akivel még nem találkozott. Végül a földszint egyik ijesztően nagy, bőrfedésű, résnyire nyitott ajtaja előtt Hayden megtorpant, és Janice-re emelte tekintetét. A lány csodálkozva vette észre, hogy míg a fiúcska bal szeme palackzölden ragyog, a másik egészen homályos és szürkésebb árnyalatú. Épp meg akarta volna kérdezni ennek az okát, amikor Hayden suttogva megszólalt.
- Psszt. Bátyus van odabent. Olvas, mint mindig. De most bemegyünk hozzá, jó?
- Okés - motyogta vissza Janice, azon törve a fejét, hogy vajon ki tartózkodhat odabenn. Hayden közben óvatosan beljebb lökte az ajtót, majd lábujjhegyen besunnyogott a félhomályos szobába, Janice-t továbbra is húzva maga után. A lánynak elakadt a lélegzete, ahogy körbetekintett a hatalmas, ódon berendezésű könyvtárszobában. A helyiség szinte önkéntelenül arra késztette, hogy még csöndesebben lopakodjon, mint eddig, így kis híján szívrohamot kapott, amikor Hayden elengedte a kezét, és hihetetlenül nagy hangerőn sikkantva a bőrkanapén olvasó alak nyakába vetette magát hátulról, plüssmackójával alaposan orrba vágva szegényt.
- BÁÁÁÁTYUUUUSSS!

A tökmag áldozata rémülten ugrott fel a kanapéról, a rendületlenül a nyakába csimpaszkodó Haydennel együtt.
- Hogy az a tetves jó kibebaszott kurva élet... ! Hayden, a magasságos ég áldjon meg, ezt miért kell minden egyes nyavalyás alkalommal eljátszanod?! - hördült fel az illető, aki nyilvánvalóan még nem vette észre, hogy nem csak ketten tartózkodtak a könyvtárban.
- Bátyuuuus... - sikkantotta újból Hayden.
- Jó, jó, de most már kurva gyorsan mássz le a nyakamról, te ökör, mert mindjárt leszakad - sóhajtott fel beletörődően a bátyusnak titulált egyén, és miután Hayden engedelmeskedett a felszólításnak, morogva nyújtózkodott egyet, és megigazította téglalap alakú szemüvegét. - Jézusom, miért nem bírsz már leszokni erről...
- Megjött Lena barátnője - jelentette ki Hayden, Janice-re mutatva, aki örült, hogy végre ő is a fiúcska eszébe jutott. Ám ezzel együtt arra is rájött, hogy még be sem mutatkozott rendesen, így most már idejét látta megtenni azt.
- Helló. Janice Riddle lennék, és... nos, én leszek az új szobalány .
- Óh. Értem. Nos, üdv nálunk. Hessus Rose vagyok - nyújtott kezet a fiú, és Janice most már felismerte őt. Hessus volt az, aki akkor éjjel, az eddig utolsó és meglehetősen szomorú emlékű látogatásakor várta őt és Navant Lena szobája előtt. Habár a világítás most sem volt több, mint akkor, azért végigmérte a srácot, aki magasságával és egyszínű ruháival szinte teljesen az ellentéte volt az aprócska, tarka Haydennek. Janice alig akarta elhinni, hogy a két fiú valójában rokonságban áll, talán csak vékonyságuk és karamellszín hajuk utalt erre. Ám még mielőtt tovább hasonlítgathatta volna a testvéreket, a könyvtár immár helyreállt csendjét mély, gyomorrezgető gongütések zavarták meg. Janice ijedten összerezzent, és kérdőn nézett a srácokra.
- Tíz perc múlva ebéd lesz - magyarázta Hessus, látva a lány értetlenségét. - Hayes, eredj kezet mosni, és ajánlom, hogy ne késs el!
A felszólított vigyorogva szalutált, és újra karon ragadva Janice-t, kiügetett a könyvtárból.

Tovább