Otthon
 

Janice nem igazán értette, hogy miért kell ennyi idő a fiúknak arra, hogy felkészüljenek az étkezésre, de hamar rájött, hogy nem számolt a ház méreteivel. Hayden gyors tempót diktált, de így is eltelt jó pár perc csak azzal, hogy felcaplassanak az emeleti fürdőbe és onnan vissza az étkezőbe. Útközben összefutottak Navannal, aki meglehetősen hiányos öltözékben és kissé lestrapált fejjel szintén a mosdóba tartott. Janice nem volt biztos benne, hogy akarja-e tudni, mit csinált vagy mi történt vele, miután ő Haydennel együtt távozott az előcsarnokból. Habár a lehetőségeket meglehetősen leszűkítette, hogy alaposan ki volt szívva a nyaka...

Az étkezőben Janice újabb tagját ismerte meg házban lakó furcsa kompániának, ugyanis egy rézbarna bőrű, rémisztően kócos fekete hajú, vékony srác épp az asztalt terítette meg komótos egykedvűséggel. Érkeztükre felpillantott a munkából, és Janice meglepetten hőkölt hátra a fiú szinte világítóan jégkék tekintetétől. Hayden vigyorogva mutatta be a világos farmernadrágban és kinyúlt fehér hosszúujjú fölsőben tevékenykedő illetőt, aki immár újra a terítékkel foglalatoskodott.
- Ő Lucas. A világ leeegeslegjobb szakácsa. Csak ne mérgesítsd fel, mert pisztolya van.
Úgy tűnt, Lucas meg sem hallotta a meglehetősen furcsa bemutatást, mert teljesen érzelemmentes arccal fordult feléjük újra.
- Mostál kezet, Hayes?
- Ühümm - bólogatott a tökmag nagy elánnal.
- Akkor ülj le és maradj nyugton - adta ki az utasítást Lucas, majd Janice-re pillantott, aki a fiú sztoikusságától kissé elbizonytalanodva mutatkozott be.
- Őőő... Janice vagyok, az... Az új szobalány.
- Jó. Segíts - bólintott Lucas a félkész terítékre mutatva.
Janice nem tudta, hogy most meg kéne-e sértődnie, amiért ilyen hamar munkába fogják, ráadásul semmiféle tanács vagy további utasítás nélkül, de még túlságosan kívülállónak érezte magát, hogy ellenkezni merjen, így szó nélkül fogott neki a tennivalóknak. Szerencsére otthon már évek óta ő végzett minden házimunkát, így most gyorsan végzett a terítéssel. Időközben Navan is megérkezett az asztalhoz, immár felöltözve és megmosakodva, Hessus társaságában. Janice gyors fejszámolást végzett, és kíváncsian várta a maradék két srácot, akikkel még nem találkozott.
Haydennek is ők járhattak a fejében, mert a bátyjára nézett, és mű-nyafogós hangon kifakadt.
- Ha Andreas és Donnie késhetnek ebédről, akkor én miért neeem?
- Most épp jobb dolguk akadt... Sokkal, de sokkal jobb - válaszolt vigyorogva a kérdezett helyett Navan, Janice pedig megdermedve fülelt tovább.
- Majd akkor beszállok hozzájuk harmadiknak, és nekem sem kell jönnöm ebédelni! - öltötte ki a nyelvét Hayden morcosan. Janice hitetlenkedve pislogott, és már csak remélni merte, hogy a fiúk nem arról beszélgetnek, amire ő gondol.
- Bocs, öcsi, a harmadik én voltam, úgyhogy a poszt már foglalt - vigyorgott továbbra is Navan.
- Akkor negyediknek - erősködött tovább az aprócska fiú.
- Akkora ágy meg még nincs ebben a házban, sajnos - adta meg a kegyelemdöfést Navan, és Hayden duzzogva keresztbe fonta a karjait.
- Hadyen, az ellen tiltakozz, ami ellen van értelme. Enni muszáj - zárta le a vitát Hessus egy ügyes témaváltással, észrevéve Janice egyre fokozódó zavarát.

A lány csöndesen kanalazta levesét, a főfogást oda sem figyelve lapátolta magába, a süteményt elmélázva eszegette. Nem is igazán hallotta, hogy miről folyik a beszélgetés az asztalnál, csak a történtek jártak a fejében. Lena is elejtett egy-két gyanús megjegyzést annak idején, meg aztán a városban is sok pletyka keringett a Dragunov-kúriáról, de sosem hitte el róluk, hogy igazak, és lám, mégis azok. Hacsak nem értett valamit félre, de egyáltalán nem úgy tűnt. Ráadásul, csak hogy az i-re felkerüljön az a bizonyos pont is, a desszert vége felé egy vörös hajú, kócos, porcelánfehér bőrű srác lépett a szobába az előcsarnok irányából, hasonlóan szétesett állapotban és hiányos öltözékben, mint amilyenben ebéd előtt találkoztak Navannal az emeleten. Oda sem nézve az asztalra jó étvágyat kívánt a társaságnak, és a másik ajtón át távozott a konyhába. Hessus fejcsóválással kommentálta a dolgot, Hayden kuncogott egyet, Navan viszont a ledermedt Janice-t figyelte kíváncsian. Még mielőtt a lány bárhogy is reagálhatott volna a történtekre, a vörös hajú fiú visszatért a konyhából egy üveg vörösbor és tálcán két pohár társaságában.
- Visszajössz még, Navan? - nézett kérdőn az asztal felé, majd a következő pillanatban észrevette Janice-t. A lány sokféle reakcióra számított, de arra nem, ami végül történt. A srác ugyanis felsikkantott, elejtette a tenyerén egyensúlyozott tálcát és visszaiszkolt a konyha rejtekébe.
- Jajistenem, m-miért nem szóltatok, h-hogy... Én n-nem akartalak megijeszteni, izé...
- Janice - segítette ki Navan a konyha fedezékéből hadarva magyarázkodó fiút.
- J-janice... Bocsi, tényleg, cs-csak nem tudtam, hogy te is itt v-vagy.
- Jól van, de most már kapd össze magad - vetette hátra a válla fölött Hessus.
- P-persze, máris... - motyogott a fiú, és visszatért az étkezőbe, kapkodva begombolt ingben és rendesen becipzározott bőrnadrágban. Szeplős arca színe most a hajáéval vetekedett, vagy még inkább a kezében tartott vörösboros palackéval. - Ne nézz hülyének, légyszi... Vagyis, nézhetsz, csak... de azért inkább ne.
- Okés - bólogatott Janice, aki ugyan még mindig meg volt döbbenve, de egyre nehezebben bírta megállni, hogy ne árulja el, mennyire mulatságosnak tartja a helyzetet. A srác közben sajnálkozva nézte a padlón a tálcát és a poharak maradványait.
- Izé... ezt összetakarítsam? - pislogott körbe tanácstalanul.
- Inkább ne - rázta meg a fejét Lucas, és a srác megkönnyebbülve iszkolt ki az étkezőből.
- Hát, ez lett volna Donnie, a mi drága művészpalántánk - mutatta be Navan utólag a szégyenlősnek bizonyult fiút. - Na, én visszamegyek hozzájuk, ha már így felajánlotta. Különben is szólni kell nekik, hogy itt vagy.
- Azt hittük, csak estefelé jössz meg - vetette közbe Hessus, és ez a kijelentés sok dolgot megmagyarázott a nemrég történtekkel kapcsolatban.
- Meg aztán... Nehogy már ketten igyák meg azt az egész üveg piát - mosolyodott el Navan, és ő is távozott az étkezőből, magára hagyva Janice-t Lucasszal és a Rose fivérekkel.
A lány szinte hálás volt a viszonylagos csöndért és nyugalomért, ami a fiúk távozásával rászakadt, főleg, miután Hayden is eltáncikált a dolgára bátyja utasítására.

Tovább