Janice /novellasorozat/
 befejezettek

Vadmacska
Janice az íróasztalnál ült – mint szabadidejében legtöbbször. Bár még csak késő délután volt, a szobát – tél lévén – puha sötétség ülte meg, amit csak a komódon álló sólámpa rózsaszínes fénye tört meg. A lány szokásához híven abszolút nem az évszakhoz öltözött: mezítlábasan, rövid fekete selyem hálóingben ügyködött legújabb rajza vázlatán.
[x] Olvasom...

Halálmadár - Lena története /femslash/
Fagyos decemberi éjszaka volt, mikor Lena meghozta azt a végzetes döntést, és a hajnal első sugarainál egy jobb élet reményében eltávozott erről a világról. Janice egy hétre rá ment először iskolába, és csodálkozva vette észre a csöndet maga körül. Az eddig megszokott gúnyos bekiáltások, melyek rendszerint neki vagy barátnőjének szóltak, most elmaradtak. Iskolatársai, úgy látszik, csak halála után bírták komolyan venni a furcsa lányt, és ez nagyon idegesítette Janicet. Kiváltképp amiatt, amit Lena mondott neki aznap a játszótéren: azt, hogy elege van abból, hogy ő más, és nem bír tovább száműzöttként élni.
[x] Olvasom...

Bagoly
Éjfél felé járt az idő. A várost az utcai lámpák halovány fényei vonták narancsszín derengésbe, hűvös szellők kergették az égen a kósza felhőket, a telihold ragyogóan mosolygott a csillagtalan égen. Janice az ablakban ült, lábát lógázva 3 emelet magasságában. Mostanában gyakran nem tudott aludni. A hold fénye gonoszul , álnokul beosont a szobába, a lakóteleppel szemközti temető baglyának fájdalmas huhogásával együtt. Különös gondolatok férkőztek ilyenkor Janice fejébe. Nyugtalanító dolgok, melyek az éjszaka végének közeledtével felszívódtak, csak ólmos fáradtságot hagyva maguk után.
[x] Olvasom...

Búcsú
- Szeretlek.
- Nem érdekel.
- Janice…
- Nem, Axon. Vége. Törődj bele.
[x] Olvasom...

Hajnalpír
Ha az ember elveszít valakit, aki számára fontos volt, a világ hirtelen megváltozik. A létezés értelmetlenné lesz, az ég elsötétül és a levegővétel nehézzé válik. És mégis, az élet nem áll meg, a Föld forog tovább, a Nap ugyanúgy felkel minden reggel. Csak éppen a hajnali sugarak egy új sírt vonnak narancsszín fénybe a temetőben.
[x] Olvasom...

Otthon
Attól a pillanattól kezdve, hogy Janice átlépte a Dragunov-kúria küszöbét, sorsa végérvényesen megpecsételődött, a jövője gyökeresen megváltozott és az élete a feje tetejére állt. A ház és lakóinak különös varázsa, akár egy furcsa örvény, magába szippantotta őt, és nem volt képes szabadulni a ház és lakói bűvöletéből. Igaz, nem is nagyon akart.
[x] Olvasom...

Vihar
Sűrű, mély sötétség. Az ódon falakat üvöltő szél ostromolja. Valahol villám csap le, a dörrenés elnyomja az eltalált fa halálsikolyát, a villanás fényében az erdő fékevesztett árként hömpölyög. Az álmok egyre nyugtalanabbá válnak, az ágy lassan kihűl, az ablakpárkányon a gyertya lángja megreszket. Álnok, csontig hatolóan hideg huzat söpör végig a szobán.
[x] Olvasom...